Hogyan publikáljunk? – Self-publishing, Szerzői kiadás, Kiadói kiadás

kép: mara lature - Typewriter

Egy ismerősöm egyszer azt mondta: „Csak akkor állj ki a színpadra, ha már tudod, mit akarsz adni a közönségnek. Ha már fizetnek azért, hogy téged hallgassanak, már nincs idő próbálkozni.” – Vörös István (Prognózis)

   Ezek a mondatok ugyanúgy érvényesek a történetírásra is. Amíg egy író még csak bontogatja a tehetségét, addig ne álljon még ki a nagyközönség elé. Ahogyan egy zenész hosszú éveken át gyakorol, képzi magát, mielőtt nyilvános koncertet ad, addig egy író sem képzelheti azt, hogy átugorhatja a kiforrottságig tartó hosszú, gyakorlásokkal teli időszakot. Amennyiben megközelíti ezt a pontot, jöhet a következő fázis: a kéziratnak el kell jutnia a közönséghez, ideje színpadra állni vele. Ezt többféleképpen lehet megtenni. A legegyszerűbb, de a leghalkabb és legszűkebb közönséggel rendelkező megoldás, hogy egy saját blogon vagy weboldalon tesszük közzé írásainkat. A másik lehetőség a saját- (self-publishing) és szerzői kiadás, akár e-könyvként vagy papír formában. Ha kicsit is értünk a szövegszerkesztőkhöz (na jó, a kicsinél jobban), akkor az e-könyves megjelenés nem okozhat gondot. Ráadásul a legköltséghatékonyabb. Viszont ebben az esetben megint a szerző vállal oroszlánrészt a műve reklámozásában. Ezzel szemben az e-könyv kiadók által az online könyváruházakba feltöltött írásunk a webes keresők találati listájában jobb helyezéseket fog elérni. Így akár vak tyúk is találhat szemet alapon tehetünk szert olvasókra. A harmadik, és minden író számára a legjobb lehetőség, ha egy kiadó érdeklődését felkelti a kéziratunk. Amennyiben jó helyen kilincseltünk vele, akkor egyből több legyet ütünk egy csapásra. Jó korrektor, lektor és szerkesztő zuhan a nyakunkba, és mindemellett még egy megfelelő marketing, széles terjesztői lehetőség, meg a szakmai elismerés. Mármint a kiadó részéről, hogy valamit csak jól csinálhattunk, ha lát fantáziát a kéziratban, és még pénzt is hajlandó áldozni rá, akár nyomtatott formában, akar e-könyvként akarja megjelentetni a történetünket. Hogy mennyi pénzt? Nagyon sokat. A megtérülés – amennyiben nem bestsellert sikerült írni – 3-6 évben mérhető. Szóval az ilyen lehetőséget igyekezzünk a lehető legjobban kiaknázni.
   Sokan úgy állnak hozzá, hogy a kiadók úgysem fognak szóba állni velük, ezért mindig a gyengébb ellenállás felé igyekeznek haladni. Azaz különböző kétséges kimenetelű pályázatokon indulnak, mintha az ott nyerhető díjak automatikusan bejuttatnák őket az Irodalom Parthenonjába, így a kiadás felé vezető rögös út is simább lesz. Hát nem! Meg kell dolgozni érte, mégpedig keményen. A pályázatok egyetlen dologra jók: ha valamilyen tematikára épülnek, ami megdolgoztatja az írót, gyakorlásra kényszeríti a kreativitását. Ezek az írások nagyon jó alapjai lesznek a későbbi alkotásainak.
   De visszatérve a kiadáshoz. Ha már mindenáron szeretnénk a blogon vagy weboldalon túljutni, akkor jöhet az első igazi lépcső: a self-publishing. Amennyiben kis költségvetéssel dolgozunk (nincs egy ganyink se a célra) , maradjunk az e-könyvnél. Mind hazai, mind külföldi kiadóknál tudunk ingyenesen megjelentetni e-könyvet. Az ingyenes nem jelenti azt, hogy a szerkesztést, tördelést, formázást ők elvégzik nekünk térítésmentesen. Nem. Ezt mind nekünk kell elvégezni. Ha nagyon nem bízunk magunkban, vagy eleve szánunk rá pár tízezret a kiadó segít benne. Megjegyzem: jobb lassan elkészülni vele, és a pénzt inkább reklámra fordítani. Ugyan maga a kiadás ingyenes, viszont ezért cserébe – akár ingyen vagy pénzért lesz elérhető a könyvünk az online könyváruházban – a felhasználási jogot jó pár évre átadjuk a kiadónak. Ez mit is jelent? Azt, hogy a szerzői jog továbbra is a szerzőé, viszont a kiadó adott ideig jogot formál a kiadott könyv felhasználására. Teszem azt, könyvünk nagyon elkezd pörögni, már-már súrolja a bestseller kategóriát, akkor a szerző nem foghatja, és kereshet magának másik kiadót, hanem ezt az a kiadó teheti meg, amelyiknél ilyen formában kiadta az e-könyvet. Vagyis amolyan irodalmi ügynök szerepkörbe lép be ez a kiadó, a szerző és az esetleges másik kiadó (jobb esetben filmstúdió) között, természetesen tartva a markát a jutalékért. Általában ezt a felhasználási jogot nem csak magyarországi publikálásra terjesztik ki, nem csak magyar nyelvű megjelenésre, és nem csak könyvként való megjelenésre. Ezért ezt érdemes nagyon megfontolni, hogy a kéziratunkban mekkora potenciált látunk. Vigyázzunk, hogy türelmetlenségünkben – hogy mielőbb közönség elé tárjuk alkotásunkat – nehogy beszűkítsük a saját mozgásterünket.
   A magánkiadásnak azért vannak ennél egyszerűbb, bár kicsit rögösebb útjai is. A már említett első lépés, a kézirat megfelelő szerkesztését és formázását követően – meg egy jó borító beszerzése után (10 könyvből 8-at a borító ad el, a maradék kettőt az író neve vagy a fülszöveg) – már csak ISBN számot kell megkérni, és mehet is a könyvünk a világhír felé. Az ISBN kérés nagyon egyszerű folyamat. Az átfutási idő maximum egy nap. Alapvető információkat kell megadni, és az e-könyvből egy példányt pdf formátumban beküldeni Országos Széchenyi Könyvtár részére. Az ISBN kérésnél a kiadó nevéhez annyit kell írni, hogy Szerzői kiadás, a többi helyre pedig értelemszerűen a saját adatainkat.

   A szükséges adatok:
   a kiadó neve: ha nincs, akkor Szerzői kiadás
   címe: ha nincs kiadó, akkor a saját címünk
   telefon- és faxszáma: ha nincs kiadó, akkor a sajátunk
   e-mail címe: ha nincs kiadó, akkor a sajátunk
   honlapjának URL-je: ha nincs kiadó, akkor a sajátunk, ha akarjuk (nem kötelező)
   a kapcsolattartó személy neve: ha nincs kiadó, akkor a sajátunk
   a könyv(ek) címe és köteteinek száma: ez szerintem egyértelmű:)

Ha ezzel kész vagyunk, akkor jöhet a következő lépés, a könyvnek közönséget kell találni. Az ügyes író fordítva csinálja, de neki sem jön rosszul a következő tipp, hogy hol tud további olvasóra szert tenni. Az e-könyveket ingyenesen fel lehet tölteni többek között a Google Play, Amazon és iTunes oldalakra, ahol beállítható, hogy mennyit kérünk érte.
   (Azt eddig nem írtam, de az e-könyv kiadóknál is hasonlóan működik az árképzés, vagyis a szerző állapítja meg a könyvének az árát, és a kiadó, ahogy a Google, Apple, Amazon is, abból vonja le a maga hasznát. Mind a kiadó, mind a nagyok, az elszámolást bizonyos összeghatárhoz vagy adott időszak elteltéhez kötik.)
   Miután feltöltöttük bármelyikhez a könyvünket, és az elérhetővé, letölthetővé válik, indulhat a marketinggépezet. Barátok, ismerősök, családtagok zaklatása a könyvünk népszerűsítésére helyett!, alapozzunk a rajongóinkra.:) Náluk jobb PR-ost keresve sem találhatunk, mert ők teljes beleéléssel fogjak dicsőíteni a könyvünket, olyan érzelemgazdagon, hogy akivel beszélnek róla, az egyből kedvet kap az olvasására.

Már csak a kiadói megoldás maradt hátra a kivesézendő megoldások közül.
   Nem is tudom. Van erről értelme beszélni? Sokan azt mondják, igen. Egy kezdő írónak fogalma sincs, hogyan fogjon hozzá, hisz az első benyomás nagyon sokat számít. Ez így igaz. Nem lehet ajtóstól berontani, fenyegetőzni, hogy az évszázad regényét hagyják veszni, stb. De ne rohanjunk ennyire előre. Kezdjük az első mozzanattal. Miután kész a kézirat, sikerült a hibákat (nem csak nyelvtani) kijavítani, mi és a tesztolvasók már nem tudunk ennél többet kihozni belőle, esztétikailag élvezhetővé tettük, akkor egy mély levegő, és írjuk meg a levelet. A levél nem más, mint egy rövid bemutatkozás, pár mondat az írásainkról, és a beküldött kéziratról. Ahogyan a regényben, itt is kerüljük a túlírást:) Sokan szeretnék látni – mintegy mankóként –, hogy mi álljon egy ilyen levélben. De nem azért vagyunk írók, mert tudunk írni?:) Ha egy regényt képesek voltunk megírni (akár 120-150.000 szó terjedelműt is), akkor ez sem okozhat gondot.
   Azt hiszem, mindent elmondtam a publikálásról, amit csak lehetett. Arra még szeretném felhívni a figyelmet, hogy mielőtt akár e-könyvként, akár nyomtatott formában kiadjuk történetünket, alaposan gondoljuk végig, hogy tartunk-e már ott. A szinte ingyenes e-könyv self-publishing nagyon csábítóan hangzik, ahogyan abban is bízunk, mivel ingyen letölthető, biztos könnyebben kedvet kapnak hozzá az emberek. Ez nem igaz. Mint mindenhol máshol az életben, az emberek legtöbbször arra figyelnek csak fel, ha valami pozitív véleményt kap – akár pályázatnyertes íróként, akár független kritikustól – vagy anyagiakban kifejezhető értéke van. Ezt még befolyásolja az ár. Vagyis, hogy az író mennyire taksálja magát. Ha előtte nem tett le már valamit az asztalra, vagy az ingyenes kiadás nem kuriózum, akkor sejthető, hogy a milliónyi könyv között tallózó vásárlót mennyire fogja meg a miénk (a nulla felé konvergál az esélye). Adni kell az alacsony ár, vagy ingyenesség mellé egy kis pluszt. Leginkább kiforrott írást:) Én azt javaslom, hogy elsőként mindenféleképpen egy webes felületű közzététellel kezdjük, és ha már van kialakult olvasótábor, akkor merjük megtenni a nagy lépést az e-könyv megjelentetésével.
   Van még egy eldöntendő kérdésünk. Ez pedig, hogy mennyiért adjam, ha nem ingyen teszem elérhetővé. Az ár mindig kényes része a művészeti alkotásoknak. Minden ember olcsón akar jót kapni. A kettő sajnos nem megy. Viszont mindenkinek tudomásul kell vennie, egy jól megírt, és gondosan összeállított kiadvánnyal rengeteg munka van. Az ellenértékkel elismerem az alkotó munkásságát, és a művet. A Smashwords-nél többek között van olyan opció, hogy a vásárló nem előre fizet a könyvért, hanem utólag, eldöntve, neki mennyit ér meg a kiadvány. Ez messze jól fogja tükrözni, hogy mennyit érünk. Részemről még bizalomgerjesztő is. Nem zsákbamacskát kapok a pénzemért, hanem egy lehetőséget egy nagyon jó írás elolvasására.
   Még említhetném a kiadás fontos elemeként a borítót, korrektúrázást, lektori véleményt, szerkesztést. Nem teszem, mivel nincs mindenkinek lehetősége korlátlan anyagi forrásokat biztosítani erre, ezért alaposan válogatni kell, hogy mire tudunk költeni. Ezért nem is emelem ki egyiket sem, mint legfontosabb dolgot, amire mindenképpen szánjunk pénzt.
Tudom, hogy nem sikerült egyértelmű lehetőséget felvázolni a publikálással kapcsolatban, de ez egy ilyen helyzet. Mindenki maga döntse el, hol tart, mennyire jó, és az alapján lépjen a színpadra.

   Kalandra... akarom mondani, Kiadásra fel!:)



   (Van kérdés? Írj nyugodtan, tudásunkhoz mérten válaszolunk.)

~ Vass Attila ~